Mesélők kora II/11 – Csertői Vera
A sorozat folytatásában olyan ismerőseimet, barátaimat, tanítványaimat és ügyfeleimet hívom történetmesélésre, akik nekem sokat jelentenek, és akikről azt gondolom,...
Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.
Ez az első magyar, professzionális storytellingről szóló könyv.
Szereplői olyan felső- és középvezetők, kutatók és startupperek,
akiket évek óta segítek az előadásaikra való felkészülésben.
Közéleti-politikai beszédíróként döbbentem rá arra, hogy van valami, amit lehetetlenség megírni a másik ember helyett: a saját történeteit. Erre a hiányélményre vezethető vissza az, ahogyan retorikai tanácsadóként dolgozom. Az elmúlt tizenkét évben több száz ügyfelemet és mentoráltamat – az üzleti és tudományos élet legkülönfélébb területein – arra bátorítottam, hogy higgyenek: személyes történeteik egyedi és egyszeri, megismételhetetlen és utánozhatatlan erejében.
Megtalálni és profin elmesélni egy mélyen elrejtett, elfeledett, vagy éppen fel nem ismert történetet: különleges, sőt, gyakran sorsfordító tapasztalat. Az ehhez kapcsolódó tanulságokról nemcsak az ügyfeleim, hanem én magam is örömmel szoktam beszélni.
Úgy érzed, nem vagy született előadó? Vérmérsékleted és személyiséged alkalmatlanná tesz arra, hogy közönség elé kiállj? Vagy rutinos, jó előadónak tartod magad, szavaidnak még sincs hatása?
Azt javaslom, induljunk el együtt: bentről kifele. Fedezzük fel benned a szikrát, amivel képes vagy feltüzelni – először saját magad, majd a legközönyösebb hallgatóságot is. Tanulj meg profin történetet mesélni, és válj vibrálón izgalmas előadóvá!
Prezentációd, konferencia-előadásod, kerekasztal-beszélgetésed lesz a közeljövőben? Nem letudni akarod, mint egy kötelező feladatot, hanem alakítanád vele a dolgok menetét? Változást szeretnél elérni – gondolatokra, érzésekre és tettekre mozgósítva a hallgatóságot?
Készüljünk fel együtt! Amennyiben elfogadod, hogy egy ilyen folyamat nem ellazulás, hanem elszánás, elköteleződés és kemény munka.
Hiszel a történetek erejében, de képtelen vagy őket használni? Sőt, úgy érzed, nincsenek is történeteid?
Ne aggódj! Strukturált, kipróbált módszertani lépéseken keresztül viszlek közelebb az elfelejtett, vagy éppen eltemetett történeteidhez; megmutatom, hogy mit érdemes a meggyőzésben és változásmenedzsmentben alkalmaznod, és segítek a történettárad megalkotásában is.
Ha a beszélő az érzelmeket magyarázni, rosszabb esetben definiálni próbálja, az rendszerint ellenállást (védekezést, tagadást) vált ki a hallgatóságból. Ezzel szemben ha az érzelmeket megjeleníti, jelenvalóvá teszi, akkor a hallgatóságot bevonja, részvételre készteti. Az érzelmek megjelenítésének legkézenfekvőbb – az üzleti életben ugyanakkor méltatlanul elhanyagolt – módja a történet, történetmesélés.
(Részlet a „A motivációs beszéd mesterfogásai” című cikkemből)
Jobs egy 2010-es prezentációjában például egy hatalmas, teljes diát betöltő fényképpel jelenítette meg az Apple cég kezdeteit. Az 1976-os, fekete-fehér, önmagát és a barátját ábrázoló fénykép tulajdonképpen egy teljes történetet mesélt el − nagy szuggesztív erővel, közvetlenséggel: egy történetet nemcsak a kezdetektől, hanem az azóta eltelt időről is. Az érzelmi hatást fokozandó Jobs még a színpad oldalára is elsétált, így a közönség a teljes képet láthatta.
(Részlet a „Steve Jobs prezentációinak titka – a pszichológus szemével” című cikkemből)
Vedd elő egy korábbi előadásod bevezetését, és számold meg, hányszor szerepel benne az én, illetve hányszor az ön/önök névmás. Ha csak az én szerepel benne, akkor gondolkodj el azon, hogy vajon meg tudtad-e nyerni a hallgatóságod jóindulatát. Alakítsd át a bevezetést, figyelve arra, hogy az ön/önök legalább annyiszor megjelenjék, mint az én! Akkor is, ha személyes történetet mesélsz. Azt is a hallgatóságnak és a hallgatóságért meséled.
(Részlet a „Hogyan ragadjuk meg a hallgatóság figyelmét?” című cikkemből)
A nyilvános beszédtől való félelem egyidős az emberi civilizációval. Amikor kiállsz a nyilvánosság elé, és beszélsz, előadsz, a csoporttól való elkülönülés ősi élményét éled át. Reszketsz a tekintetek kereszttüzében, mert tudod, hogy a többiek véleményt alkotnak rólad. A felkészültségre azért van szükséged, hogy önmagad monitorozása helyett kapcsolódni tudj a közönséghez. Így szűnik meg az érzés, hogy nem vagy része a csoportnak.
(Részlet Szabó Erik „Bátrak, akik mernek. Tizennégy ösztönző beszélgetés” című interjúkötetéből. A kötetnek én voltam az egyik interjúalanya.)
A taktikai szünet az az 5 másodperces csönd, amelyet előadóként a legfontosabb gondolat(ok) előtt és után tartasz − előtte azért, hogy a gondolatra felhívd a figyelmet, utána azért, hogy a feldolgozásra lehetőséget adj. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a taktikai szünet az hallgatóság ideje: míg a beszéd közbeni hezitációs szünettel (hümmögések, töltelékszavak) a magad számára nyersz időt, a taktikai szünettel a hallgatóságot ajándékozod meg.
(Részlet a „Mire emlékszik a hallgatóság – tíz perccel az előadás után?” című cikkemből)
A sorozat folytatásában olyan ismerőseimet, barátaimat, tanítványaimat és ügyfeleimet hívom történetmesélésre, akik nekem sokat jelentenek, és akikről azt gondolom,...
A sorozat folytatásában olyan ismerőseimet, barátaimat, tanítványaimat és ügyfeleimet hívom történetmesélésre, akik nekem sokat jelentenek, és akikről azt gondolom,...
A sorozat folytatásában olyan ismerőseimet, barátaimat, tanítványaimat és ügyfeleimet hívom történetmesélésre, akik nekem sokat jelentenek, és akikről azt gondolom,...
Mielőtt ajánlatot írnék neked, azt javaslom, üljünk le egy rövid beszélgetésre. Te elmeséled, miben szeretnél fejlődni, én pedig megértem, hogyan tudlak ebben segíteni.
© Minden jog fenntartva
Logó: Vörös Botond
